Fabó Kinga

Anesztézia

Gondoltam: kitakarít.
Pedig csak párologtatott.
Színeimet szûrte.
Visszagyûrte. A szoborba.

Aztán következtek az illatok.
A rosszul rögzült gyökerek.
Mint bûnjelek.
A mûtôasztalon.

Steril vagyok.
Kívül híres.
Belül üres.
Segédigéim fejdíszes férfiak.

Adománya: mosolytalan sínpár;
tragédiára mindig kész –
idegében, mint a szívverés –
A bûn csak dekoráció.

Nincs nyugtom. Tudom:
gyökeret verek valahol.
Ô profi.
Fagyasztva kellek neki.